A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény a kártérítés alapjául szolgáló kárfelelősség tekintetében két felelősségi formát különböztet meg, a szerződésszegéssel okozott károkért (kontraktuális) és a szerződésen kívül okozott károkért (deliktuális) való felelősséget.
A szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség a Felek között egyező akarattal létrejött szerződés által megtestesített, relatív szerkezetű jogviszony megsértését, azaz a Felek között létrejött szerződésben vállalt bármely kötelezettség teljesítésének részleges vagy teljes elmaradását ill. nem szerződésszerű teljesítését (pl.: késedelem, hibás teljesítés, teljesítés lehetetlenné válása, teljesítés megtagadása stb.) szabályozza. Szerződésszegés esetén a sérelmet szenvedett Fél (károsult), a Ptk.-ban foglalt 5 éves elévülési időn belül érvényesíthet kártérítési követelést a szerződésszegő féllel szemben feltéve, hogy a Ptk. eltérően nem rendelkezik.
A szerződésszegést, mint károkozó magatartást főszabály szerint a károsultnak kell bizonyítania, tekintettel arra, hogy a károsult érdekében áll a kár megtérítése. A szerződésszegő fél kimentheti magát a felelősség alól, ha bizonyítja a Ptk. 6:142. §-ban rögzített három konjunkítv feltétel fennállását, mely szerint a szerződésszegést (i) ellenőrzési körén kívül eső, (ii) a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és (iii) nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.
Tovább árnyalja a szerződésszegéssel összefüggő felelősség kérdéskörét a szerződésszegéssel érintett alapjogviszony vizsgálata. A szerződésszegéssel okozott kárfelelősség más gondossági kötelmek és más eredménykötelmek esetén: gondossági kötelmek esetében szerződésszegésről csak akkor beszélhetünk, ha kötelezett nem az általában elvárható, ill. foglalkozásából adódóan elvárható gondossággal járt el a szerződés teljesítése során, míg az eredménykötelmek esetében az eredmény létrejöttének meghiúsulása, akár szándékos akár gondatlan magatartás esetén szerződésszegést valósít meg.
A szerződésszegés jogcímén való igényérvényesítést nem befolyásolja az, hogy a Felek között létrejött szerződéses alapjogviszony az igényérvényesítés pillanatában már nem áll fenn, így a Ptk. 143. § szerinti kártérítés követelésére jogosult a károsult Fél abban az esetben is, ha a szerződés szerinti alapjogviszony teljesült, vagy megszűnt. Erre példa lehet a kötelezett késedelmes teljesítése: a késedelembe esés pillanatától a késedelembe esett fél magatartása szerződésszegést valósít meg, amely a másik félnél kárként jelentkezik, amely már a későbbi teljesítéssel már nem orvosolható.
dr. Bonifert Levente
ügyvédjelölt